KALI-JUGA-TANGÓ II

Nem láttalak a piacon tegnap, és vihar is volt,
csúfos vereséget szenvedtek a nyitvatermőket
árulók és az esetkövetők, lesz mit mesélni
a szélcsendben hajadonoknak, lesz, ami túlél
minket és lesz, ami a fejünkre nő, eseted
vagyok, tudom, miben utazol és mennyit
bírsz el a félretett fényből a forgatások
között, tekintetes urak várnak ránk, hagyod,
hogy megérintsen a mindig kinyújtott kéz, trotz
allem, mert ideédesgeted a vihar előtti szavakat,
amiktől még ők sem tudnak eltekinteni, fényes
jövő vár rád, ha ellene mondasz a sötétségnek,
és befogadod legjobb tudásod szerint, parányi
lesz a fénytörés, ha mégis visszanézel

SZÉP ÜZENET

Nem fog már úgy várni rád senki, mint ahogy
én vártalak tegnap s annak előtte, beszorítva
a mogorva inkvizítorok közé, kik nem értik
a tréfát és a büntetést is felfelé kerekítik,
mégsem tetted meg azt a kis lépést felém.
Pedig lett volna érkezésed a riadóra. A többi
már számadat. Számolatlan a kopott óra,
bár sok kérőd lesz még a lugasok alatt.
Szanaszét dobálva a sok érett gerezd,
a mandragórák repeszeket árasztanak,
zárt ajtód előtt mindenféle pompás gyümölcs,
friss is, régi is, erjedőben. Csődület a népes
város kapuinál, mohóságuk, mint Hesebon
tavai. 8 milliárd, ki mentőre vagy tűzoltásra vár.
De úgy nem fog már rád várni senki,
mint feloldásra a világ a karantén alatt.

HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET

Te öleléssel végzed, én azzal kezdeném,
sokan járnak hozzám mediálni, pedig
semmi ilyesmi nincs az ajtómra írva,
csak hogy politikamentes övezet,
meg tündérpentagon, ez utóbbi
csak túrázóknak, mert pecsételő hely,
akkreditált zóna a nagyvárosi vadon,
ültetett cédrus, egyébiránt a havasok.
S végezvén minddel, lehull a világról.
Egy szál ölelésben hagyod