Tisztelt Olvasó!
Igen, a Partium weboldala és online arculata megújult ezentúl a partiumonline.hu címen érhető el. Arra törekedtünk, hogy a külcsíny méltóképpen képviselhesse a folyóirat szerzőinek és szerkesztőségének értékteremtő munkáját. Ez a munka folyamatos fejlesztést igényel, amihez számítunk az olvasóközönség visszajelzéseire és javaslataira, ezeket az elérhetőségeinken juttathatják el hozzánk. Tartalmas időtöltést és előre vivő gondolatokat kívánunk!
Főszerkesztő (Oláh András)
A ’90-es évek közepétől vettem részt kisebb-nagyobb megszakításokkal a lap szerkesztésében. 2013-ban kért fel Felhős Szabolcs, hogy vállaljam el a főszerkesztői teendőket. Azóta igyekeztem olyan arculatot kialakítani, ami vonzóvá teszi a lapot. Folyamatosan helyet biztosítunk a történelmi Partium alkotóinak. Így rendszeresen szerepelnek írásaikkal az elszakított területeken élő költők-írók is, és igyekszünk figyelemmel kísérni a pályakezdő fiatalokat is – számukra indítottuk el a „Kopogtató”-rovatot.
A szépirodalmi alkotások mellett esszéket, tanulmányokat, kritikákat, recenziókat is közlünk, és mindezen felül van még két állandó rovatunk – ami valódi specialitás: a Népfőiskolai- és az Unitárius szemmel-rovat.
Szerkesztő (Dr. Támba Renátó)
Balázs Ferenc-díjas író, költő, neveléstörténész, neveléstudomány szakos bölcsész, pedagógia-magyar szakos tanár, eddig egy verseskötete és egy szakkönyve jelent meg. 2019 tavasza óta szerkesztője a Partium Unitárius szemmel című rovatának, melyben unitárius vonatkozású hitéleti és tudományos írások ugyanúgy helyet kapnak, mint a valláshoz kapcsolódó szépirodalmi művek. Filantróp szemléletű gondolkodóként meghatározó jelentőségűnek tartja a lap unitárius szellemiségét.
Lapigazgató (Dr. Felhős Dávid)
A Partium folyóirat gondozását édesapámtól Felhős Szabolcstól örököltem meg. Nem vagyok irodalmár, szakmailag első sorban mérnöknek, üzletembernek tartom magam és soha nem készültem erre a szerepre, mégis ösztönszerűen magától értetődőnek érzem, hogy vállaljam ezt a nemes feladatot ugyanis gyermekkoromtól kezdve az első sorból figyelhettem a lap elindításáért fenntartásáért tett szüntelen erőfeszítéseket, a „Partium” akaratlanul is a lényem részévé vált. Volt szerencsém végig követni a kezdeti küzdelmeket és megérni az évtizedek alatt a Partium fogalommá válását. A szellemiségemet, világlátásomat észrevétlenül átitatták a lakásunkban megforduló költők, írók, művész emberek, gondolkodók eszmefuttatásai és természetesen édesapám különösen erős személyisége. Hiszem, hogy lapigazgatóként hitelesen tudom tovább folytatni édesapám munkáját és közös munkával nem csak a történelmi Partiumi országrész, de az egész nemzet hasznára fordíthatjuk ezt a médiumot. Célom első sorban a folyóirat továbbfejlesztésének elősegítése, ismertségének és elismertségének növelése, hogy szélesebb körben elérhetővé és fogyaszthatóvá válhasson az az eszmeiség, ami a magyarság jövőjét szolgálja. Ennek útját főként a technológia nyújtotta új lehetőségek kiaknázásában látom. A mára kialakult szerkesztőség kiváló munkát végez, másik fő feladatomnak tekintem az ő támogatásukat.
Dr. Felhős Dávid
In Memoriam Felhős Szabolcs
A Partium folyóirat kapcsán Felhős Szabolcs megkerülhetetlen egyéniség volt. Életének alábbi rövid összefoglalása talán segít megérteni a folyóirat szellemiségét.
Felhős Szabolcs Karcagon született postamester édesapja és tanítónő édesanyja első fiaként. Ott cseperedett iskolaéretté, ott született öccse György is. A család Vásárosnaményba költözött, ahol a posta vezetését édesapja vette át, édesanyja pedig tanítónőként találta meg a helyét. Otthonra leltek itt Beregben, megbecsült, elismert tagja lett a Felhős család a városnak. Szabolcs itt járta ki az általános iskolát és a középiskolát, itt is érettségizett le. Kiváló adottságokkal rendelkező gyermek volt, szerető, támogató család vette őt körül, akiktől magába szívta a magyarság, a Kárpát-medence kultúráját. Szikrázó kíváncsiság jellemezte, különleges érzékkel bánt az álatokkal édesapjától leste el az akvarisztika és díszmadarak tartásának fortélyait, de hasonló természetességgel szívta magába édesanyjától a művészetek és az irodalom páratlan ismeretét. Kacérkodott a gondolattal, hogy állatorvosnak tanuljon tovább, de a szülők hatására tanítóképzőre, majd tanárképzőre ment. A főiskolát Nyíregyházán a Bessenyei György Főiskolán, az egyetemet Budapesten az ELTÉ-n végezte el. A friss diplomás ifjú hű maradt Vásárosnaményhoz és itt helyezkedett el középiskolai tanérként. Irodalmat és Magyar Nyelvtant tanított. És milyen jól ismeri a szülő a gyermekét, a kecsegtető állatorvosi szakma helyett a tanári pályára terelte fiát, mert látta, hogy itt tud majd kibontakozni, ezen a területen fogja tudni hasznosítani a lényévé vált ismereteket és készségeket, itt van rá szüksége a városnak és ennek a vidéknek. Felhős Szabolcs legendás tanárává vált a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumnak, egy egész generáció fogékony diákjaiban ültette el az irodalom, az olvasás szeretetét, a művészetek iránti nyitottságot és számtalan diáknál érte el, hogy kitárják lényüket, megértsék a műalkotások üzenetét. Ezek a volt tanítványok életük végéig hordozzák ezt a lángot és környezetüket, utódaikat is eképpen nevelik. Egy Felhős Szabolcshoz hasonló pedagógusnak emberek ezreinek sorsára van pozitív hatása. Szerencsések azok, akik ilyen nagy formátumú tanár tanítványai lehetnek, nehezen találunk hozzá mérhető hatású pedagógust a környezetünkben.
Nem csak hivatását, de a párját is itt találta meg a városban. Ha hihetünk a családi anekdotáknak Szabolcs éppen a helyi könyvesboltban nézelődött, amikor az utcán megpillantotta a vasútállomásról hazafelé igyekvő Saroltát. Kiszaladt a boltból és megszólította. Az udvarlásból 51 évnyi házasság lett, amiből 3 gyermek és a mai napig 7 unoka született. Olyan párra talált a feleségében, aki meglátta és megértette elhivatottságát, aki rendületlenül támogatta őt jóban-rosszban egyaránt. Egy elhivatott ember családjában élni gyakran küzdelmes élmény, de az egymás iránti szeretet, amit az apa és az anya szeretete alapoz meg, mindennél szorosabb kötelékként összetartja ezt a kis családi közösséget mind a mai napig. És hogyan is lehetett volna másként, egy vérbeli pedagógus otthon, a gyermekeinek is tovább örökítette a saját kultúráját. Az irodalom és a művészetek iránti nyitottságot, de ugyan úgy a növények, és állatok iránti érdeklődését, a büszke magyarságtudatot és a nyitottságot a világra. A gyermekek úgy nőttek fel, hogy általános műveltséget magukba szívták a szüleiktől, de ezen túl édesapjuktól észrevétlenül elleshették hogyan kell a háziállatokkal, a növényekkel bánni, Szabolcs, galambászkodott, akváriumokat rendezett be, madarakat tartott. A gyermekeiknek úgy igazgatták útjukat, hogy azok kiteljesedhessenek és szárnyalhassanak. Így is lett, egyetemet végzett mindhárom gyermekük, akik sikeresen helyt állnak, családokat alapítottak, és akik felnőttként igyekeznek viszonozni mindazt a támogatást, amit a szüleiktől kaptak. Nem magától értetődő ez a fajta összetartás és a béke ahol egy ilyen erős személyiség a családfő, mint Szabolcs volt.
Felhős Szabolcs hívő ember volt. Felnőttként kezdte el keresni önmaga valamint hite gyökereit, és kérdéseire a választ az unitarizmusban találta meg. Felvette az unitárius hitet és élete végéig töretlen hittel és tűzzel terjesztette a vallását azoknak, akik meghallgatták és befogadták szavait. Nem mindennapi bátorságra vall ez. Egy mély hagyományokkal bíró környezetben egy új vallás tanait hirdetni, egy olyan politikai közegben nyíltan beszélni a hitről, ami alapjaiban üldözi a vallást. Mély meggyőződés, szilárd hit kell ehhez és olyan kitartás, ami csak abban van meg akit az Úr hívott el. Előre borítékolhatók voltak a visszautasítások és a politikai üldöztetés. A zsarnoki rendszer megrettent attól, hogy egy ilyen nagy hatású pedagógus nyíltan vállalja hitét és a diákjait is képes megnyerni, hogy felvegyék a vallást. A kommunista rendszernek szinte természetes reakciója volt, hogy megpróbálják megtörni ezt az ideológiai fenyegetést. Félreállították, megpróbálták elzárni az ifjúságtól, a városi könyvtárban kapott munkát. De akik megpróbálták elhallgattatni nem tudhatták, hogy a benne égő tűz, a szellem és a hit lángja nem oltható ki. Ez a küldetés, amit ő kapott, azt ember nem fojthatja el, az nem rejthető véka alá, mert bárhol utat talál magának. Magával hordozta a tüzet mindenhová és messziről felismerte kinek adhatja át, ki az, aki fogékony az igaz szóra.
Felhős Szabolcs bátorsága példa lehet számunkra. Szembe mert szállni az érdektelenséggel, a berögzült hagyományokkal és szembeszállt a zsarnoksággal. Mert saját véleményt alkotni, mert új hangokat megütni és merte azt mondani, amit igaznak hitt és merte azt és csakis azt tenni, amit az igaz küldetésének tartott. A gyermekek még nem érthették, a felnőttek idegennek vagy rémisztőnek tartották gondolatait, de a fiatalok lelke könnyen átvette a lángot, amit ő hordozott. Ezért lehetett olyan sikeres pedagógus és tanár és ezért rémült meg tőle a kommunista rezsim. És bizony, a zsarnokoknak volt oka megrettenni, mert mikor eljött az idő Felhős Szabolcs az élére állt az eseményeknek és motorja lett a rendszerváltásnak. ’89 Augusztus 20-án a Tisza parti ünnepségre meghívta Orbán Viktort, hogy együtt bíztassák, bátorítsák a változásra a honfitársaikat, aktív szerepet vállalt Nagy Imre újratemetésén, megalakította a rendszerváltó párt az MDF helyi szervezetét és dacolva a családot ért fenyegetésekkel kitartott a rendszerváltó törekvései mellett, amíg csak kellett. A Felhős Szabolcshoz mérhető embereknek köszönhetjük a rendszerváltást. Láng volt, égő fáklya volt ő. Szellemiségét és hitét élete végéig lankadatlanul terjesztette. Mozgásba lendítette a közösséget, máig aktív társaságokat hozott létre, amik tovább viszik a szellemét. Alapítója és szellemi atyja volt a Balázs Ferenc Népfőiskolának, a Dandos Gyula Unitárius Cigányegyletnek, a Szabadelvű Protestáns Körnek, a Tiszaszalkai Balázs Ferenc Cserkészcsapatnak, az UART-nak avagy az Unitárius Alkotók Társaságának, a Partium alkotó műhelynek és a Partium folyóiratnak, a Beregi Unitárius Szórványnak valamint a Balász Ferenc Díj-nak. Számos kiadvány kiadója és szerkesztője volt, rendszeresen publikált az Unitárius Életben is. Nagy szerepe volt továbbiakban közterek átnevezésében, névadásában, köztéri szobrok és emléktáblák állításában országszerte. Szinte képtelenség felsorolni teljes kulturális hagyatékát.
Felhős Szabolcsnak küldetése volt a volt itt a földön és szerette, átölelte őt az Isten, mert gondoskodott arról, hogy e küldetését beteljesíthesse. Felhős Szabolcs nem hagyott űrt maga után, éppen ellenkezőleg; az életet hagyta maga után, a fényt hagyta maga után, amit az életünkbe hozott. Ez az ő öröksége.