a szentnek mondom

Köves Istvánnak ajánlva

ez a görbe itt már a célegyenes
ó köpeny alá gombolt őszi fák
az általános alanyt széthordták
és szerteszét fújta a szél
bokájukat csattogtatják a bokacsattogtatók
a lehegesztett csatornafedelek
pajkos gyermekkacagásra vágynak
mert itt mindenki vágyakozik
az aládúcolt körfolyosókon
didereg a holnapban a tegnap
a lányokból is csak kurva lett
valami mindig csurranva cseppen
az undornak körme nő haja szakálla
álmodozva elsuhan a kacér öregasszony
ez itt már a célegyenes ez a görbe
ha görbe úton jársz az az egyenes
őrült kocsisunk habosra hajszolja
a habostortát glutén- és laktózmentesen
a vonat kisiklott
pótlóbusz érkezik és lerobban
a vasútállomás felújított vécéjében
fitymájukat csattogtatják a fitymacsattogtatók
kúratlan kurátor anyjához készül
mekkora faszság hogy nem lehet
rénszarvasra írni versemet
mert azt legalább lelőné a szép vadász
és helikopterrel elszállítaná
az általános alanyt lepuffantották
holnap lesz fácán háromezer
szerteszét fújja őket a szél
mert hát nehéz vinni a táskát
a kövér ember táskáját
vadászkastélyba vinni nehéz
bizony nagyon nehéz István úr
mondom a szentnek
de ez a görbe itt már végre a célegyenes

balettcipőben lódenkabátban

Beney Zsuzsa nyomán

lelked lelkem nélkül rózsatövis
tűzföldi tájban húzd el a függönyt
lángol a tűz és kiserked a vér
szivárogni kezd a szenvedés

az állatöv minden jövendője: csillag
engem büntess mindenki helyett
elrongyolódott részletekkel
szétesett cserepekkel a tükörben

a világ vakult meg vagy a szem?
talán csak a szavakat fércelték össze?
a csipkebokor kigyulladt
tűzföldi tájban oltsd el a függönyt

vagyunk ha nem látszunk?
ha épp nem lángolunk balett-
cipőben lódenkabátban?
még emlék vagy már képzelet?

te láttál valakit vagy ő nézett vissza rád?
sziszeg pattog serceg sistereg a függöny
hol felcsattan hol elnémul a hang
s egyetlen porszemmé zsugorodunk