Ábrándozva lépdeltem a csillogó friss hóban, csillagpókok marták fáradt arcomat, oly furcsa volt a fény, oly csendes az éj, hogy nem tudtam már: csillagok közt járok, vagy utcán haladok. Kirakaton, kocsik orrán sűrűsödő fény kóbor arcokra, fázós lányokra szállt, kik álmaik temetésére siettek. Az utcák fehér kígyók voltak, szememre olvasztotta…