A lét szegélyén (Szilágyi Domokos emlékére) Amíg az arcod keresed porcelán bubák kedvedet szegik, s a csukott tenyeret kinyitni többé nem mered utakra vinni, visszavet a felborult táj, kikelet harap, karmol míg leveszed szemed róla s már feleded: taplókban lappang Napkelet, pirinyó mását nézheted karikás szemmel, szétveted mit elme összemért,…