Ugyanúgy

Máshol máshogy építkeznek.
Más ízeket esznek,
Máshogy ruházkodnak,
Mást hívnak tradíciónak.
Mások az ünnepeik, melyek
Előhívják életeik negatívját,
A profán megnyilvánulásukból
Színesre varázsolva egyéni és
Közösségi szerepeiket.
Aztán a retusált fotók
Körbekeringik a világhálót:
Karneválok, fesztiválok, gasztropartik,
Esküvők, gyászszertartások
Elevenen izzó képsoraival.
Máshol más nyelven beszélnek,
Más nőideált tartanak szépnek;
Máshol máshogy közlekednek,
Másért rekesztenek ki, és
Osztogatnak érdemkeresztet.

Máshol ugyanúgy szeretkeznek.

Világok küszöbén

Álmomban láttam a sirályok reptét, gémek lépteit az üvegtó felszínén.
Álmomban elsuhanó lények tartották áttetsző testeim.
Álmomban rózsálló arccal tündökölt a Nap.
Álmomban is téged, csakis téged vártalak.
Álmomban szerteoszlott a szívverés.
Álmomban fluoreszkáló gombafonalak szőttek rám ruhát.

Mentem önmagam előtt és után.
Holnap temetnek. Testem ül a létezésem belsejében.
Az ébredés küszöbén nincs nevem se formám.
De álmomban választhatók a színek.
Hártyákból élednek a tudatnak hitt rétek, rétegek, s ízek.
Kitaszít engem az élet, s talán egyszer, hirtelen újra felébredek.