ELÉGIA FENNTARTÁSOKKAL

Turczi Istvánnak

A valóság aranyhal kívánsága,
földbe gyökerezik lába a szélnek,
ha cipője volna, csak le kellene
vetnie magáról, teleszórhatná
porral, földdel, ami a kabátjára
szállt pihenni, majd ültethetne bele
kinemesített vadvirágmagokat.
A csillagok fénye rátekeredik
a rendre, befogja száját a csöndnek,
befogja, ahogy a lovakat, a domb
elé, menjenek fel a tetejére,
beállhatnak a játéklovak közé,
megcsodálhatják a trójai faló
belsejéből áradó békességet,
tiszta beszarás, láthatóan meleg,
gőzölgő szag csapja meg az orrukat.

(Ami szétesik, annak előre meg
van írva a sorsa, a szárnyas kövek
beleesnek a szél feneketlen, szűk
kútjába, az időnek kétszer kell be-
leugrania, elsőre a fájós
fenekére esne az ámulattól,
a csönd alá rakjuk féltett szavaink,
mint kotló alá anyánk a tojást, hadd
üljön rá, költse ki a szabadság a
rend őszinte, csipogó kiscsibéit,
mit szólna ehhez a vén József Attila,
a földi labirintus fölé tévedt
angyalok mind elveszítik a szárnyuk.)

Az önámítás felér a csodával,
a látszat az égig érő világfa
tudatos nedvkeringéséért felel.
Eldől a hozzá állított falétra
sorsa, mindegy, a jámbor ács, Szent József,
vagy angyal faragta-e Jákobnak, a
lét szeméből kilógó gerendából.

LEHELETFINOM

A hallgatás
szó szerint vesz mindent,
míg a szeretet megoldja
az igazság
szoros béklyóit.

A kozmikus magány
a legtökéletesebb,
a legkifinomultabb konzervnyitó.
A felbonthatatlané,
amiben élő halak
és halászok
vannak
összezárva.

CSUKOTT SZEMEK, AVAGY A KÉPZELET LŐRÉSEI

Száraz Lajos tanárom emlékére

János szeretett, imádott sorban állni,
hiszen az érdekes, jutalom jár érte,
az utolsókból lesznek az elsők, úgy ám,
kimondani is végzetes, magyar álom.

Az útszéli akácfasor végére állt,
kibámészkodott egy nagy rúddal a sorból,
de mit lát meglepetten: amíg ő horkolt,
néhány fa eltűnt, kivágták, elpárolgott.

A legközelebbi facsonk helyére állt,
aztán egyre előrébb, a szabad helyre,
végül észrevette, a legelső fa lett,
fordult hát, s az ismétlést megtekintette.

Rájött végül János, hiába aludt el,
hogy az utolsóból, csellel, igazsággal,
lehet még utolsó tízszer, huszonötször,
vagyis lesz majd belőle örökös bajnok.