A látvány kikaparásához
(Pinczési Botondnak)
Chaplin görbebotja
nem ér le a földig,
csak a sétapálcája,
egyenesen belefúródik
a macskakőbe,
mellesleg
a terméskövek laza hézagait
szerette volna megkímélni.
A pénztárcánkat próbáljuk
egy egész életen át
megőrizni,
nem a pénzünket.
Meg akarjuk érteni
a gyilkost,
együttérezni vele.
Amikor elfogadja
a közeledtünk,
amikor kezet fog velünk,
véres lesz a tenyerünk,
nem az övétől,
az áldozat tenyerétől.
Nem a festő szemüvegén
keresztül nézünk
az ő saját portréjára,
azzal ő követ bennünket.
Kleist és Kafka
A tükör mögött
Heinrich von Kleist,
mint a fára száradt levél,
ami nem tud lehuĺlani.
Betelt pohár a béke,
Kohlhaas Mihály,
a becsületes lócsiszár
kezében tartva
egyensúlyozik vele.
Az igazságra szomjazik,
majd hirtelen mozdulattal
fenékig kiissza.
Egy csepp mindig lehull.
Földet ér,
ahogy a legelső dominó
eldönt egy hadseregnyit.
A tükör elött
Franz Kafka vár,
várja, hogy tükörképe
elővegye farzsebéből
az elefántcsont fésűt
és megfésülje sűrű
bozontját,
csak hozzá ne érjen,
az ő hajához.
