tele van kátyúval az út
és kerülgetjük a pocsolyákat
a sötétben fényszóró pásztáz
megtéveszt az árnyék és gödör
eltűnnek az útjelző táblák
ha elvakítanak a szembejövők
de rémiszt a kétely jó-e az irány
mert erre csak néhányan megyünk
aggódva hogy kialszik a lámpánk
s a homályban mind elveszünk

át az erdők mikor nem is várnánk
kilép elénk egy szarvastehén
és ősi ösztönével ránk csodálkozik
mert ő van itthon övé e vadon
mi meg átvágtatunk a szent földjein
hajszolva tán valóságot álmot
kutatva a végső titkokat
feszegetjük a kincsesláda zárját
remélve hogy benne
ott a pirkadat
mely beragyogja ezt a nagy csodát
lelkünk igazát utat életet
de erővel nem megy
nem nyílik a zár
egykor hajdanán
a kódja elveszett

ismerhették vajon mint a
paradicsom madár
sejtették-e egykor messzi őseink
követve a szarvasok nyomát
íjat feszítve kérve az ég Urát
hogy a magasságból
ránk is letekint
és elküldené
őrző angyalát
vigyázza meg
népünk lépteit

ez a titkos ősi sejtelem
térkép és iránytű élet vagy halál
nem egy kacat rozsdamarta műszer
nem ily földi emberi találmány
romlandó műholdas rendszerek
miket nem viszünk úgysem magunkkal
az út végén mindent itt hagyunk
elfogy az ének elhalkul a dal
a por itt marad
csak hamu vagyunk

de visszatér oda
visszaszáll a lélek
mert ez ajándék
mert ez égi kegy
s bár megkerültük érte
a világot
a cél s az út s az élet
igazsága:
EGY