Ajak – Hosszúszőrű hegyi teherhordó szájszélei. Aki odafigyelt az iskolában a természetrajz órán, van olyan ország, ahol külön állattant is tanítanak, emlékezhet rá, hogy ez az állat főként Ázsiában őshonos, talán a legismertebb a tibeti alfaja. Igaz, nem annyira híres, mint a másik őshonos faj, a láma. Egyébként, mint minden más dolog, ez is bepatagolt Magyarországra is, ennek központja Ajka.
Albánia – Bánk helyettesének személyes birtoka. Ha nem máshonnét, Erkel Ferenc kitűnő operájából ismerjük a középkorban élt magyar főurat, Bánk bánt, ahol a bán nem utónév, hanem egy tisztség megnevezése. De a bánnak volt helyettese is, az albán. Olyan ez, mint a közelmúltban nagy port felkavart ispán ügy, mert ugye van a főispán, meg van az alispán. Ismerjük szegény Bánk történetét, akinek a meráni Gertrúd magyar királyné öccse meggyalázta a nejét, Melindát. Ekkor alakult ki az a mondás: Gyalázza a német, Bánk bánja! A történetben még számos ismert magyar történelmi személy felbukkan, mint II. András király, akinek életéről, végre, a közelmúltban forgattak filmsorozatot. De ott volt még Pet úr, a petpalack feltalálója is. Egyébként a himnusz szerzőjének eme műve a korszakban, a Habsburg elnyomás idején, igencsak forradalminak számított. Természetesen akkor is éltek rosszakaró emberek, a zeneszerző ellenségei azt terjesztették, hogy csak azért írta meg ezt az operát, ami ugye erősen németellenes élű, hogy elleplezze, hogy ő maga is germán származású volt, eredeti nevén Merkel Ferenc. De ez természetesen csak rosszindulatú vádaskodás, amit mind az MTA, mind az MTI hevesen cáfol, csupán az erősen elfogult Dajcse Welle állít rendíthetetlenül.
Alfa – Kezdetleges lombnövény. Itt megint az al szó jelzi a minőséget. A történelem előtte korokban, amikor Jura még nem jutott el Krétára, az első magasabb növények a páfrányfélék voltak. Majd kialakultak a bokrok, ezt követték a cserjék, és a következő láncszem volt az alfa. Az őseink innét indultak el, hogy aztán kóborolva eljussunk az omegáig! Innét vette a nevét a mindörökké fiatal Alfavill együttes. Itt a szóvégi toldalék azt jelzi, hogy ők már nem csupán akusztikus hangszereken játszottak. De majd később kitérek az akusztikus és a hangszer szavak értelmezésére is. De miután eljutottunk az alfától az omegáig, foglalkozzunk kicsit Dr. Mitracsek Ödönnek, a téma jeles szakértőjének felvetésével, hogyan került az alfa a történelmi Magyarország területére. Állítása szerint az alfa a mediteráneumból érkezett, ahol többnyire görögök között tenyészett. Az első szállítmányban az alfa mellett sok volt a balfa, ezért szorgos kezek hiába ültettek többszáz példányt, végül csak egy lett. Az lett a kezdett, az alfa, a többi meg a tré fa.
Alpár – Mélyduó. Az alpári olyan kettős, amelynek tagjai nagyon eltérnek egymástól, vagy testileg, vagy természetben, világnézetileg vagy éppen színben. A legismertebbek közé tartozik Káin és Ábel, akik közül végül Ábel felbomlott Káin pedig bélyeggyűjteményét féltve bujkált az emberek elől. De ilyen volt egy későbbi testvérpár, Farkas Romulus és Farkas Remus, akik története kísértetiesen hasonlít az előbbire, annyi különbséggel, hogy itt Romulusz, a gyilkos, később király lett. Legalábbis sok évszázadon keresztül ez volt az elfogadott nézet. De a XX. században bukaresti régészek előálltak egy új elképzeléssel, miszerint volt egy harmadik testvér is, bizonyos Avram. Állításuk szerint ő állapította meg a kómát, amibe Remus esett. Továbbá ő találta fel azt a lábbelit, aminek elnevezésében egyben bocsánatot is kér a vele együtt élő emberektől, ez pedig a bocskor. Szóval nem igazán tiszta a kép. Számunkra a legfontosabb és legszimpatikusabb Hunor és Magor duója. A történet közismert, ezért most nem is mennék bele a részletekbe, csak a legfontosabb különbséget emelném ki, ebben a történetben nincs gyilkosság, a két hős nem tör egymás életére és még az űzött szarvas is megússza ép bőrrel, a két kárpátaljai vadász, Stók Lajos és Matúz István nagy bánatára. Hunor és Magor története álljon példaként mindenki számára, legyen az testvér, barát, kolléga vagy ismerős! A tengeren túli birodalom, az Egyesült Álnok talán legismertebb duója Stan és Pan, akiket eredetileg nem is így hívtak, de ugye a magyar köztudottan befogadó nemzet, szeretünk mindenkit magyarosítani, aki arra érdemes, de olykor a kevésbé jellemes figurákat is. Így lett a francia íróból Verne Gyula, a német íróból Máj Károly, a frank császárból Nagy Károly, az apacs törzsfőnökből Lakatos Vinettú, vagy az ukrán politikusból Jani Kovács vagy Poros Jankó. Szóval a két fickó legendája nagyon újkeletű, mint az ország, ahol éltek. A társadalmi közeg, ami nagyon is harcias, ellenére Stan és Pan története, sokkal inkább humorosan szórakoztató. Szándékosan hagytam a legutoljára Yin és Yang történetét, ami a világ legrégebben fennálló országához, Kínához kapcsolódik, és talán még régebbre nyúlik vissza, mint Káin és Ábel esete. Itt jön a képbe a színek különbsége, hiszen a duó egyik tagja fekete, a másik fehér. Hogy melyikük a fehér és melyikük a fekete, nem lehet biztosan eldönteni, napjaink woke kultúrájában már mindenki az, aminek képzeli magát!
Antialkoholista – Antal iszákossággal való rágalmazása. Ez egy régi közhely. Gyerekkoromból emlékszem Anti bácsira, aki már akkor is hajlotthátú emberke volt, később már csak bottal tudott járni. Az utca rossznyelvei elnevezték Atomantinak, így egybeírva. Szegényt sokszor azzal ugratták, hogy megkérdezték, hová siet Anti bácsi? Az öreg mindig készségesen válaszolt: Csak ide megyek Lengyel Józsihoz egy pohárkára, de egyáltalán nem sietek. Ha valaki nem tudná, Atom Anti egy amerikai rajzfilmhős, egy szupergyors hangya. Szóval az öreg mindig felháborodott, ha valaki azt mondta a társaságában, hogy antialkoholista, vagy antilop. Váltig állította, hogy hetedíziglen becsületes kálvinista családból származik, és minden egyes kopejkáért megdolgozott, amit élete során legurított a torkán. Mert azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Anti bácsi nem vetette meg a bort, legyen az jó vagy rossz. Igaz, hogy Beregszász város szélén van a ház és a kis kert, amit később én örököltem meg, de nagyapám annyi szőlőt termesztett, még vásárolt is, ha kellett, hogy többszáz liter bort készített belőle. A borokat három kategóriába osztotta be: eladásra, a vendégek számára és saját használatra. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbi volt a legjobb kategória. Megesett, hogy még ki sem forrhatott a bor, de Anti bácsi már megjelent, hogy jó lenne megkóstolni az új termést. Általában hatott is az erőszakossága. A gyomrom fordult fel, amikor láttam, milyen élvezettel kortyolja a kétes kinézetű, zavaros löttyöt. Nagyapám a legkisebb hordót kezdte meg a számára, és legnagyobb meglepetésemre, a kihúzott mennyiséget mindig vízzel pótolta. A családban mindenki tudta, hogy a hordóhoz, amin egy nagy A betű állt, nem szabad nyúlni. Annak a hordónak a tartalmát csak Anti bácsi képes meginni. Aztán az ipart a fia, Emil folytatta. Eljött az idő, amikor a hordón az A betű helyett már egy E betű állt. Ma már Emil sem él, az igénytelenség és az ital, főként a rossz lőrék élvezete, ha ebben az esetben egyáltalán megfelelő ez a kifejezés, megtette a hatását, elkapott valami betegséget. A csapat tagja volt még Hosszú, Emil barátja. Máig nem tudom a rendes nevét. Ő ukrán, mégis jól kijöttek Emillel. Amikor utoljára otthon jártam, még élt, az egyik lába hiányzott, rokkantkocsiban ült a háza előtt és mindenkitől egy száll cigarettát kunyerált. Állítólag jó szakember volt, sokszor előfordult, hogy nagyapámnak nem pénzzel fizetett a borért. Néhányszor meg is kérdeztem az öreget, hogy minek neki 16 ásó, 30 balta meg 25 lapát? Akkor Kolhoz utcának hívták, a szovjetek nagy vívmányának tiszteletére, ma Grabovszkij a neve. Szóval Hosszú az egyik, Emil a másik végén lakott, mi meg pontosan az utca közepén. Ott találkozott össze a két barát. Sokszor megesett, hogy felöntöttek a garatra, aztán egymást támogatták haza. Emil hazasegítette Hosszút, aki közben kicsit magához tért és hálából hazakísérte a közben elhajló Emilt.
Álkapocs – Őszintétlen viszony vagy hamis kötelék. Azt is mondhatnám, hogy hamis információkra épülő összetartozás. Nem összetévesztendő a körbe tartozással, bár, ha jobban belegondolok, az egyik nem zárja ki a másikat. Ilyen álkapocs fűzte a Magyar Királysághoz például a románokat vagy a szerbeket. Kívülről úgy tűnt, hogy a korona hű és odaadó alattvalói, élvezve annak minden hátrányát és előnyét, de amikor egy kis lehetőség adódott, máris a magyarok torkának szegezték a kiegyenesített kaszát. Aztán vitték a kasszát, a földet, a folyót, a völgyet, a juhot, a marhát.
Árpád – Szemes termény a szemeden. Ez a falusi változat. A népi hiedelem szerint a magyarok honfoglaló vezére onnét kapta a nevét, hogy atyja Álmos, Emese álmát követve folyton rajta tartotta a szemét a fián. Ami ugye nem is volt olyan könnyű, tekintve, hogy folyton elaludt. Hogy ezt megakadályozza, először búzaszemekkel támasztotta ki a szemhájait. Amikor aztán elfogyott a búza, árpával váltotta fel, igen ám, de az hegyesebb, mint nemesebb rokona, az egyik beléfúródott a szemhéjába. Amikor fájdalmában felkiáltott, a még csecsemő korú fiacskája a segítségére sietett és nyomban kihúzta azt. A gyereknek annyira megtetszett az árpaszem, hogy nem akarta odaadni az apjának, aki végül azt mondta: Legyen akkor a te árpád! Így kapta a nevét a magyarok legendás honfoglaló vezére.