Fellinger Károly – Képek nyomában (versek)

0
448

CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR:
Magányos cédrus

Elhajítom a bumerángot,
nem várom meg, míg
visszatér,
már egy más világban járok.

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF:
Öregasszony ibolyával

Soha nincs vége,
mindig túl vagyunk rajta,
közelít a tél,
nem lehet megkerülni
egyetlen öregasszonyt sem,

a temető szélén
levetkőzik leveleik a hársfák.
Megszabadulnak tőlük, 

akár a csillagoktól
a nemlét.

BARCSAY JENŐ:
Munkáslány

Isten maga a 
tökéletesség,
egy ásatások során 
előkerült 
amfóra.

Magas, bő szájú,
a nyakánál szűkebb,
öblös, fülekkel ellátott
cserépedény,
leginkább bor, olaj,
búza vagy hal
tárolására használhatták.

Meg kell hagyni,
hiányzik mindkét füle.

Össze kell törni,
a földhöz vágni.
Így lesz csak esélyünk,
hogy összeszedve,
összeragasztva darabjait,
egy egészet hozzunk létre.
KASSÁK LAJOS:
Kerti motívum 1950

Legrövidebb út az egyenes,
átgázol mindenen,
a lehetőségek 
útjában van,
nem számol az ujjaival,
felcseréli azokat.
Egyetlen esélye,
hogy Isten útjai 
kifürkészhetetlenek.

CZÓBEL BÉLA:
Fiú labdával

A ledózerolt szülői
ház padlását 
egy életre megőrzi szemem.

Van hova nyúlnom.
Emlékszem apám
katonaládájára,
az eldugott újságokra,
régi rádiónkra,
mindenféle kacatra,
hibás gyerekjátékokra,
kinőtt cipőkre.

Meg öcsémre,
ahogy a padlás kincseivel
együtt ledózerolt ház
törmelékei közül
menti ki a régi mozsarat,
a puha labdát,
aztán egy elnyűtt cipő-
fűzőt nekem ad, megőrzésre.

RÉTI ISTVÁN: Bohémek karácsonyestje idegenben

Gyerekkorában az ember
mindig hátulról kezdi
olvasni a könyvet,
amit a Jézuskától kapott
ajándékba.

Olyan ez,
mint mikor a karácsonyfa
égő villanygyertyáját fújja rendületlenül,
s nem hisz a szemének.