CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR:
Magányos cédrus
Elhajítom a bumerángot,
nem várom meg, míg
visszatér,
már egy más világban járok.
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF:
Öregasszony ibolyával
Soha nincs vége,
mindig túl vagyunk rajta,
közelít a tél,
nem lehet megkerülni
egyetlen öregasszonyt sem,
a temető szélén
levetkőzik leveleik a hársfák.
Megszabadulnak tőlük,
akár a csillagoktól
a nemlét.
BARCSAY JENŐ:
Munkáslány
Isten maga a
tökéletesség,
egy ásatások során
előkerült
amfóra.
Magas, bő szájú,
a nyakánál szűkebb,
öblös, fülekkel ellátott
cserépedény,
leginkább bor, olaj,
búza vagy hal
tárolására használhatták.
Meg kell hagyni,
hiányzik mindkét füle.
Össze kell törni,
a földhöz vágni.
Így lesz csak esélyünk,
hogy összeszedve,
összeragasztva darabjait,
egy egészet hozzunk létre.
KASSÁK LAJOS:
Kerti motívum 1950
Legrövidebb út az egyenes,
átgázol mindenen,
a lehetőségek
útjában van,
nem számol az ujjaival,
felcseréli azokat.
Egyetlen esélye,
hogy Isten útjai
kifürkészhetetlenek.
CZÓBEL BÉLA:
Fiú labdával
A ledózerolt szülői
ház padlását
egy életre megőrzi szemem.
Van hova nyúlnom.
Emlékszem apám
katonaládájára,
az eldugott újságokra,
régi rádiónkra,
mindenféle kacatra,
hibás gyerekjátékokra,
kinőtt cipőkre.
Meg öcsémre,
ahogy a padlás kincseivel
együtt ledózerolt ház
törmelékei közül
menti ki a régi mozsarat,
a puha labdát,
aztán egy elnyűtt cipő-
fűzőt nekem ad, megőrzésre.
RÉTI ISTVÁN: Bohémek karácsonyestje idegenben
Gyerekkorában az ember
mindig hátulról kezdi
olvasni a könyvet,
amit a Jézuskától kapott
ajándékba.
Olyan ez,
mint mikor a karácsonyfa
égő villanygyertyáját fújja rendületlenül,
s nem hisz a szemének.