Mihályi Molnár László – Megérint a fény; Cédrus – Jézus; Sötétség és megvilágosodás

0
389

Megérint a fény
esti csendben
ereszkedik ránk
már az álom
napunk a fényben
káprázat volt csupán
most homályba omlik
fent a várrom
pereg a homok
a falak oldalán
s a meredélyen
elnyelik a rések
ott várva ki
az idő ostorát
ha megjönnek majd
az őszi esőzések
eltűnik mind
a barlang résein át
ahonnan századok
vagy tán
millió évek alatt
feltöltik
a tengerig érő
homokpartokat

így múlik el est az est után
amikor a szemhatáron
meghajtja koronás fejét
megcsillan az ablak üvegén
és lángra gyúl
az alkonyat utolsó fénye
koszorút fonva
a szirtek peremén
majd megnyílik
csillagos útjával az ég
beleragyog
a völgy ölébe
s egyre hangosabb lesz
a patakcsevegés

azt hittem
immár egyedül vagyok
magamra teríthetem
az éj
lepelét
de ez a hatalmas úr
kezét nyújtja le hozzám
hogy bele ne vesszek
a Mindenségbe
és hálát adjak
e kegyelemért

CÉDRUS – JÉZUS

I.
festék a vásznon
vér a bíborpaláston
átüt rajta
mint a lándzsa és a szög
 
már kockát vetettek
lelkünk köntösére
és koncra várnak
elvadult kutyák
fejszék zuhognak
a fák gyökerére
roppan a csont
a szikla és az ág
 
fent a csúcson már magad maradsz
a csőcselék ide nem követ itt tovább izzik az alkonyat  és hamarább fénylik fel
kelet
 
II.
tépi a szél
maradék ruhádat
 
még egyszer felizzik
mielőtt végleg
elsötétül az ég
a zúgó szélben
felhangzik a zsoltár
 
ÉLNI ÉLNI
LÁM A SZAVAK
TÁN   ITT
az isteni fény kapuján
törnek át
és az úton
elindul a nép
mert megérkezett
a várva  várt
 
III.
ide jött közénk
hogy lássatok
életet kínált
és fényt hozott
jeleket adott
útirányt
 
előre ment
és vár reánk
 
IV.
(aranykor – emlékezet)
 
elveszett világunk
a csendben újra éled
megárad
mint a kezdet kezdetén
 
önmagára lel a fényben
a lélek
és világot bont
a káprázat helyén

Sötétség és megvilágosodás


Ez még az ő órájuk volt:a sötétség hatalmáé!
Hamis papok és uzsorás kufárok álltak vele szemben a templom előtt,
és a félrevezetett tömeg, no meg a felbérelt csőcselék, hogy a kellő pillanatban bekiabáljanak…
(s a képlet azóta sem változott)

Talán csak Pilátus látott át ezen a gerjesztett félhomályon
…és a megkínzott vádlott,
de ő már előre tudta, hogy ebben a helyzetben majd ki mint cselekszik:
mit várhat a posztjukat féltő főpapoktól, a mindenre kapható tömegtől,
(és már a tanítványok is félrevonultak onnan, nehogy a Mesterrel együtt
őket is megostorozzák)

Nem volt ez számára meglepetés, felkészítette őket erre a fordulatra,
de Péternek is csak a kakasszó juttatta eszébe a jövendölést….
és minden egyebet: a szőlősgazda fiát, akit a szőlőművesek vertek agyon,
azt remélve, hogy ezzel rájuk száll majd a vagyon…
mert itt e földön csak ebben tudnak gondolkodni az ostobák
… és közben Júdás is visszaadta már a harminc ezüstöt, mikor rádöbbent,
hogy kinek és minek az árulója lett, és kárhozatában, szégyenében,
fájdalmában és kétségbeesésében a halálba menekült.
Mutatva ezzel előre azoknak a sorsát, akik megtagadják majd az Evangéliumot… a terméketlen fát gyökerestől tépi ki és veti tűzre a Gazda…
A helytartó pedig engedte, hogy a zsidók örvendezzenek,
mert ezen a napon nem az ő vérüket ontják e színjátékban…
de észre sem vették, hogy ők is áldozatok:
a cinkosságukkal lelküket és becsületüket adják el, és emlékeiket,
hiszen alig egy hete még pálmaágakkal köszöntötték vágyaik megtestesülését…
de a jámbor birkák errefelé csak arra valók, hogy áldozatokká legyenek,
vagy csordában bégessenek az ünnepnapokon, hetente változtatva nézeteiket, amikor megválasztják a főpapot, vagy megkoronázzák a királyt…
Pilátus látta, lépre akarják csalni, hogy ő hajtsa végre
a főpapok szándékát, mert nekik tilos a gyilkolás,
mert a törvényük szerint ölniük nem szabad,
mégis halálba küldik azt, aki kimondja nyilvánosan a bűnüket,
aki megkérdőjelezi hazugságaikat…
ezért a tisztátalan rómaiakra bízzák megint a piszkos feladatot,
hogy tennék el láb alól a közrendet veszélyeztető Názáretit,
amihez már a hamis tanúkat is beavatták, és csalafinta bizonyítékokat szereztek… legyen az eljárás jogszerű, törvényes és megfellebbezhetetlen….
Mondván: „hogy jön ahhoz egy koszos betlehemi istállóban született
szemfényvesztő, mágus vagy akárki, hogy kijelentse: ő az a felkent,
ő a Messiás, akikre régóta várnak…
de milyen megszabadító az, akinek még fegyvere sincsen,
hogy veri ez meg így puszta kézzel a megszálló idegen légiókat (?)….”

Szegény megvezetettek, akiket nem is a rómaiak, hanem saját bűneik tartottak fogva igazán, mert behódoltak a mammonnak, a rangnak, hírnévnek, pozíciónak, és még fel sem foghatták a szeretet végtelen hatalmát, amiről a Mester a hegyi beszédben szólott,
s nem értették még azt a matematikát, amely nem ebből a világból való:
hogy minél többet szétosztunk belőle másoknak, nálunk annál több marad,
ahogyan a kenyérrel és hallal tette ott a tó mellett, a hegy oldalában,
hogy megértsék: a szeretet is így szaporodik meg,
hogy mindenki jóllakhat véle, és a maradékból is megtelik tizenkét kosár….
csak bíznunk kell ígéreteiben, csak hinnünk kell benne, és követjük Őt,
csak elébe kell mennünk, hogy találkozhassunk, csak rá kell lépnünk az Ő útjára, amit kínnal, vérrel, megostorozással és a kereszthalállal
előttünk kitaposott, és megmutatta, hogy emberi létünk halálából is van feltámadás, és megismerhetjük az üdvösséget,
a Mindenséget és az Örökkévalót,
mert annak királya törte itt át kétezer éve
a sötétség falát !