Születésnapomra
Az áprilisi Dalnok dobja pereg,
Dérlepte haja szétterül a szélben.
Tavasz-kedvese várja, hívja ébren,
A fákon díszlenek a rügy-címerek.
Pezsdül az áldott élet-csíra itt.
Ki gondol az Idő folyamára?
Ki gondol most az elmúlásra?
Ki-ki élvezi kimért perceit…
Bujább napokat teremt Dalnokunknak,
Szíve ablakát most sarkig tárja,
Repül felé sok-sok szirom-dárda,
És kifizeti a lelki bajokat.
Most fényben növő telehold a lénye:
Virágot hint vetkőző kedvesére…
Kép: Steve Buissinne képe a Pixabay -en.