Dupka György – Reflexiók a munkácsi vár fokán

0
37

Itt tűzé föl piros zászlaját a
Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hősinek tanyája
Íme, íme most rabok hona.


Petőfi: A munkácsi várban, 1847.

A vár fokán állva,
eszembe jut 13. számú úti leveled,
mely ezernyolcszáz negyvenhét szeplős nyarán
e falak közt keltezett,
s szavaid lelkem mélyén megcsobbannak.
A puszták délibáb-paripáján
félig körbelovagoltad
AZ EGYMÁSRA HÁNYT MILLIÓ PIRAMISOKAT
s szíved tarsolyába gyűjtötted
a hegyekhez láncolt Prométheusz-szálfák
jéggé dermedt álmát,
amikor megláttad a szőlődombokat
e vár fokáról, elsírtad magad:
NEM SZERETNÉK BORÁBÓL INNI…
AZT GONDOLNÁM…
RABOK KÖNNYÉT ISZOM…
Az Idő-folyosón most megidézlek,
amit körbe láttál,
az ezernyi ősöm vére,
harcos lángjuk cseppekben kimérve,
szívüket az idő fekete ciklona
darabokra szaggatta, megtépázta,
szálfa-testük ezerszer is megalázta,
mégsem hulltak pocsétába,
ZÁSZLAJÁT A SZABADSÁGNAK
kitűzték e vár fokára.
(1982)

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.