Jóna Dávid – Fejedelmek

0
397

Baranyi Ferenc Fejedelmek figyelmébe című versére

A fejedelem az ilyen. Ki leváltaná, talán ilyenebb.
Rég az győz, ki a legszemérmetlenebb,
nekünk nem is fejedelemmel van bajunk,
hisz hozza azt, amit kiad számára az érdek, a mögöttes erő,
ebben tiportatunk, ez a formál logika, és ez ő,
hanem a hatalommal magával, mi fölénk nőni akar,
és itt már csak a csomagolás, hogy idegenszívű vagy ősmagyar.

Gyávák vagyunk, persze, identitásunk, gyermekeink vannak,
vagyis vesztenivalók,
természetes ez, alátámasztják az etológusok, a főemlőskutatók,
féltjük, amink van,
féltjük, ami a miénk,
ezért válogatott a jelzőnk, s lágy az igénk.

A tahók. Nincsenek többen, csak hangosak.
Nekik az 5 gramm, akkor se 5 gramm, ha épp annyi,
de akár lehet 5 kiló is, ha olyan mondja,
ilyenkor gonoszan néz szemeivel, reszket pofacsontja,
gyűlöletében pulzál a célkereszt,
féligazságait csak mondja, csak mondja
és ítél, és vádol, és nem ereszt.

A tisztesség. Amelyik kultúra lemond róla,
vagy megvehetővé teszi, annak nincs sok hátra.
A meredek lépcsőknek szükségük van lépcsőkorlátra.
Mert az ember megszédül. A hatalomtól, mástól.
A rossz helyről várt boldogtalanságtól.

(2022)