
Azt is szeretem a koncertekben,
hogy önkéntelenül el szoktam tűnődni rajtuk,
mintha a színpadi fényjáték
olykor az elmémbe világítana,
például egy hardcore punk hangversenyen,
ahova a Légióssal mentem,
és ahol a pogózók összevisszasága
időnként forgó köralakba rendeződött,
az entrópia és a szépség viszonya felől
adatott elgondolkoznom,
előbb a szépség lényegét
az entrópiának való ellenállásban
véltem feltalálni,
aztán meg fordítva, abban láttam szépséget,
ha valami megadja magát az entrópiának,
és innen már könnyű volt arra jutni,
amit már de sokszor megelőlegezett
részeg intuícióm,
nemegyszer Jó minden létező! felkiáltással
hangot adva neki,
hogy minden mindegy,
olyan értelemben, hogy történhet bármi,
mindenképpen szép minden,
vagy iskolásabban fogalmazva:
a világ mindaz,
aminél a szépség esete fennáll.