Atlantisz, Írott kövek, Csillagtemető

ATLANTISZ

Mélyen a víz fenekén
Atlantisz moraja ébred
emlékeznek a vének
miféle mágia járta
Nyugatot, Keletet, Délnek
mit üzent dalban az élet
szárazföldek peremén.

Mélyen a Szahara-éjben
eltűnt időben, távol
az ismert és látott világtól
homokpadok sűrűjében
alszik egy temetett város
temetett ország, talányos
kultúrák csöndje, sötéten.

Tizenkét bölcsek leültek
szakálluk térdükre omlott
lesték őket a gondok
világtanácsra várva
nézték a sok ősz bolondot.
Minden tökélyt lebontott
a végromlás, amíg tűrtek.

Ma már az emlékük fátyol-
selymein átszüremednek
mélyből, a zöld vizek tükrén
titkaik, s az, hogy lehettek
győztesek szíven és elmén
– mesékben harmadik gyermek –
szellemük mélye világol.

ÍROTT KÖVEK

A kék eget szürt, távoli fény meleg,
tört füstje még nem lengi be, vár a táj,
a hegy közel van, látni: zöld lomb
s barna rög útjai domborodnak.

Ha tévedünk, úgy üssön a szánkra szó,
s ne törje át azt, mert negatívba ég,
s kőtábla küld majd róla képet,
mily töredék a jel s nagy a törvény.

Tálcán az eszmét nem adagolhatom,
úgy ostobán vén titkokat árulnék,
nem ér a lét tét nélkül úgysem,
korhatag élvezi sorsa súlyát.

Vándorutak vén völgyeiben pihen
kőpárna-ágyban minden igaz igénk,
múltján mereng, vár, meg se írták
volna, a zöld moha úgy betölti.

Történelem így válik a semmiből,
porban kúszik, felrétegeződik, új
és új időkön hízva éled,
nem hiszi kezdete, vége éjét.

CSILLAGTEMETŐ

Mi átfolyik az égen
A Tejút fényes ága
Akár ha köd vagy fátyol
Lebegne át az éjen.
Pedig tüzes robajjal
Megannyi nap robogta
Által az égi képet
Egy oly régi időben
Ami már nincs és nem lesz.
Az egész csak varázslat
Égi fotó vagy tárlat.
Múzeum. Régi roncsok
Hologramja felettünk –
Elnyűtt kastélyi kárpit –
Értéke ismeretlen.
És minden tejbe mártott
Felfénylő kis galaxis
Míg múltját dekorálja
Körötte mély sötétben
Halott világok állnak –
Az égi temetőnek
Szétbomlott fényű teste.
És rákerül a lencse
Belátatlan terére
Megannyi holt világ is
Ami már nem világít.

Finta Éva
Finta Éva
Sárospatak
Beregszászon született 1954-ben. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész. A Magyar Írószövetség tagja. Legutóbbi kötete: "A teremtő szeme" (2026 - Magyar Napló Kiadó)
Ha tetszett, amit olvastál, örülnénk, ha másokkal is megosztanád!

További cikkek a rovatból

Korzenszky richárd: Hívő és hinni, bízni, remélni akaró magyarok litániája. Napfény-szülte anyánk, csillag-nevelte anyánk, földszavú anyánk, tűzlelkű anyánk; meggyalázhatatlan, megalázhatatlan, elhagyhatatlan, kihagyhatatlan, feledhetetlen, szomoríthatatlan Mária mosolygó, simogató, hazahívó, boldogító, szabadító, békítő, bátorító, hűséges, hűséget remélő, könyörületes, könyörgő, parancsoló, hitetváró, hitetadó, erőtadó, erőtváró, Fiánál értünk esdő, Mária. Kezét soha le nem…
2 perc olvasás
Ugyanúgy Máshol máshogy építkeznek. Más ízeket esznek, Máshogy ruházkodnak, Mást hívnak tradíciónak. Mások az ünnepeik, melyek Előhívják életeik negatívját, A profán megnyilvánulásukból Színesre varázsolva egyéni és Közösségi szerepeiket. Aztán a retusált fotók Körbekeringik a világhálót: Karneválok, fesztiválok, gasztropartik, Esküvők, gyászszertartások Elevenen izzó képsoraival. Máshol más nyelven beszélnek, Más nőideált tartanak…
2 perc olvasás
Feslik a setét Sűrved a setét éjjeli posztó, az a szövőszék, jaj, de magas! A csillagménesnek abrakot osztó telihold fénye ólomsugaras. Héj, famulus, a szomjúság támad, s már egy hete száraz a cseber! Üres kupához illik a bánat – nem üzen Tokaj, sem víg Eger. Beregszász hegyei megrontva ülnek, hasznát…
2 perc olvasás
ÖRDÖGSZEKÉR Ördögszekér, ördögszekér, honnan hajtott ide a szél? Hol edzették tengelyedet, s programozták drónlelkedet? Míg a hadak útját róttad, hány lánctalp szakadt le rólad, mit ír minderről a gyarló, füstös fedélzeti napló? Számoltad a mérföldeket, hánnyal taszított a hátszél? Hány reaktív lövedéktől mentett meg a homlokpáncél? Mily poklokon űzött átal…
2 perc olvasás
A lét szegélyén (Szilágyi Domokos emlékére) Amíg az arcod keresed porcelán bubák kedvedet szegik, s a csukott tenyeret kinyitni többé nem mered utakra vinni, visszavet a felborult táj, kikelet harap, karmol míg leveszed szemed róla s már feleded: taplókban lappang Napkelet, pirinyó mását nézheted karikás szemmel, szétveted mit elme összemért,…
3 perc olvasás

Iratkozz fel Hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legújabb számunkról!