Árva ima
„Keresd az igazat, hallgasd az igazat,
tanuld az igazat, szeresd az igazat,
őrizd az igazat, óvd az igazat mindhalálig!”
Husz János imája
Ebből az országból valakinek mindég futnia kell! Ebben az országban valakit mindég vernek. Ebben az országban mindég van kisebb, kit ütni lehet, mert nem bír visszavágni. Ebből az országból mindég kiűzik, ki másképp lát. Futnunk kell, ma még Móduába, holnap tán innest is tovább, tán Napnyugatra, meglehet, valami új földre, hogy ott is legyen magyar. Hogy magyar mindenütt legyen, csak lassan otthon egy se. Árva magyar! Árva ima! Árvák Úttyik.
Fatengőn, át Törökországba, hol rác s oláj haza lenne, futás, futás Móduába, Módua sarkába. Hol még tán szabad lehet az ének. Egyelőre, valahára.
Csak elér a nép, a kamanci nép, a csöndes, alig lakott tájba. Vlah vajda kínálja: ülj meg itten, magyari nép! Ungur-bungur. Ápold a földet, kell a dolgos kezed! Tanítsd az én népem is, Jász meg Jenő között. Ültesd szerémi venyigéd, erre vár e föld! Meglásd, itt senki se bánt. Szólhatsz szabadon, magyarul, ez a nép úgy se ért. S ide Jakab se jő! Legföljebb a török, vagy a krími kán.
Hát törd a földet, Moldova földjet, mint töri Tataros, Szeret, Moldova, Milkó, Beszterce, Prut, Tázló vize mentén annyi csángó magyar. Jó föld, enni ád, s ha befogad, valóban jó fű terem rajtad.
Kamanc maradéka erős szállást épít. Azt hiheti, ez az ő vára! Végre valahára. Távol a hazától, de tán újabb másik magyar országban. Mert ha így fut a nép Erdélyből, más se lesz itt lassan, csak katolik magyar. Egyházak tornyáról messze látszik, hogy a vizek mentiben végig: épül Szökevény-Magyarország! S abban helye van az újhitű szerémi, szabolcsi, felföldi népnek is. Otthoni hatalomnál piszkosabb tán sehol sincs. Jobbágylelkek, kiskirályok paradicsoma, szabad csapat pokla.
Fusson, ki merre lát, szanaszét! Legföljebb: holnapután meg azután: oláok leszünk. Mert most még: állunk. Most még: nincs vész. Összefog: a hit. De ha a hitünket is elveszik, semmivé foszlunk. Vagy harmad Magyarország lesz itten, vagy magyarság temetője. Százezereké. Emberöltőnként százezereké. Míg futja mibül.
Isten Országa ‒ e gyülekezet? Moldovába futott kamonci gyülekezetbe szorult? Ez nem lehet. Mondj jobbat. Hirdesd az igazat! Fordítsd az Írást. Kiknek? Mi maradt az eddigiekből is, tán zsarátnok emészti cseh földön, Szerémbe! Mást nem lehet tenni, mint hinni. Hinni: kevés, tenni kell! Ha hiszel, már cselekszel. Nekem ez kevés. Jön a terek, Jankó vajda se állítja meg, álljunk elébe, állítsuk meg! Egymagad? Igen, a hittel.
A nép örül, hogy megmenekedett, Tamás örvend, Ursulyának meg az újra gyarapodó Magyar Írásnak, Bálint deák útra kél. Hosszi útra.
Bé Törökországba. Bé Bolgárországba. Bé a letiprott nándorok közé. Ordítja bolgárnak, süvölti töröknek, kiáltja tatárnak, vesszenek az elnyomók, az urak: gazdagok, papok, katonák! Ne bántsd a szegényt, mert a szegény: Isten választott népe! Szerte a világba! Az urak hazudnak, mindenféle vezéreink egytől egyik hazugok! Ne egymást gyilkoljátok, nép a népet, népek a népeket, csak a piszkát! Kik összeugratnak! Mert Egy az Isten. Hol Boga, hol Allah, hol meg Öregisten! Ne higyjétek, hogy egyik a más ellensége! Mind egy és ugyanazon Isten! Más nép, más szó, de az Isten mindenütt Isten! Az egyetlen! S ez az Isten: maga a Nép! Így hát a nép fia: isten fia! Ne bántsd a Fiút! Ne kaszabold, te istenfia, a másik istenfiát, csak elé a zászlóval, reá kereszt és félhold, s fegyvertelen seregünk előtt minden kapu kitárul! Van-e, ki így elénk mer állani? Vagyon-e földi hatalom, ki győzedelmeskedhetne az isteni seregen?! Magán az Úron!!
A népek csak beállnak Belcsényi deák csapatába, mert úgy hiszi, mit mond, hogy hinni kell. Mert Bálint kiállt a Balkánra, kitárta karját, elrikoltotta magát, hogy Nem! Ennek vége! Egymagam állítom meg a törököt! Kivel Európa nem bírhatik, ki a népeket lesöpri a földről, megtérítem! Husz hitére, a magunk hitére! Lesz itt olyan Ország! A népeké. A békéé. A fegyverteleneké, kiknek legyőzhetetlen kardja maga a hit. A szabadság!
Bálint egymaga indult, sokadmagával lett. Oly félelmes had kerekedett köré, hogy görög pópák futnak bizánci török udvarig. Szultánnak udvarolnak, hogy itten már az Antikrisztus, ki Mohamedet is megcsúfolja, tégy vele valamit! Adj nekünk egy aranyzsinórocskát, eltesszük mi láb alól.
A török császár mást gondol. Ez itten tényleg veszedelem. Méghogy igaz hitű a gyaúrral egy zászló alá álljon, s meginduljon ellene! Ellenünk! A Rend ellen! Még mit nem. Fittyfenét. Nyúzzátok meg elevenen.
Szömbe a két had. Mindkettőnél fermán. Az egyik az Istené, bennünk lakozik, a másik a császáré, tekercsre íratott. Egyiknél a remény fegyvere, másiknál a hatalom fegyvere, mindenféle jatagán. S íme, a nép, e gyülevész sereg már szuronyhegyre tűzve. Hol szív, hol máj, hol lép, hol tüdő, hol ez, hol amaz, mi láncsák hegyén fölmutatható. Maga az Isten! Ki megint meggyilkoltatott.
Bálint meg? A kutyakántor? Minden óhit gyűlölt ellensége? Minden önkény leleplezője? Akárha kecske volt volna, fölkötöztetett, ház szemöldökére, kiskések segedelmivel megnyúzatott. Még pislákolt, hogy ömölt is belőle a vér, midőn fölmutatták a bőrét. Ebbe bújj bele! Hogy húggyal locsolták, még látta, miképp bújtatják bőrébe a lemeztelenített társokat, a tegnapi istenfiakat. Bőröm, tömlöcünk!
Mondj igazat, s elevenen nyuvasztanak.
De a bőrünkből nem bújhatunk ki. Hát csak nyúzzatok! Mindenkit tán nem nyúzhatnak meg. S ki megmarad, általa Isten marad meg.
A holnapi igehirdető.
Hun fohász
Istenem, Istenünk, Örök-Egy-Isten, Egy-Öregh-Isten, Magyarok Istene, Úr, Urak Ura, Egek, Mindenek Ura, Fű, Fa, Föld, Nap, Hold, Csillag, Víz, Kő, Hegy, Sík, Szél, Tűz, Folyó, Tenger, Csudaszarvas, Mindenek Istene, Boldogasszony Anyánk, Asszonyunk Szűz Máriánk, Szűzanyánk,
segíts; segéld meg néped! Segítsd meg híved! Magyar s nem magyar nemzeted, ha nem is legfőképpen, de legalább annyira, mint a többieket, minket hunn-ivadékokat, ősmagyarból, avarból, ótörökből, ugorból, tótból és oláhból, tokosból és bunyevácból, rácból meg ruténból, horvátból, vendből, miegyébből kikevert, egyetlen Kárpát-karéj lakta népünket.
Sem tíz,
Sem kilenc,
Sem nyolc,
Sem hét,
Sem hat,
Sem öt,
Sem négy,
Sem három,
Sem kettő,
Sem egy
elnyomót ne engedj a nyakunkba telepedni!
Egy szem
árulót ne engedj közénk férkőzni!
Egyetlen
ördögfia se adhassa ki magát
hamisságával becsapva bennünket –
a legkülönb hazánkfiának!
Isten! Segítsd e népet, e szanaszét vert, szanaszét szórt, szanaszét irdalt nemzetet, Bendegúz, Atilla, Csaba királyfi népét, Levente magzatát, Álmos, Árpád népét, Szent István és Szent László népét, Hunyadi János és Mátyás király népét, Bocskai, Bethlen, Rákóczi népét, Kossuth népét, Ötvenhat népét, Mindszenty és Márton Áron népét, a megszületése óta örökös harcra kényszerített, elkeseredett ellenállásba kergetett, ha kell, Érted, a Szent Igazságért, Szent-Magyarországért, a Szabad Magyarországért, Világ-Szabadságért, mindenért, mi szent, szent, szent vagy Uram, ma is csatába szállni képes nemzeted!
Segítsd meg, ó Uram, e kicsi, hatalmas, gyönge, erős, letiportan is fejét emelgető, megtaposva is előbb-utóbb bátorságra kapó, magát sárba verten sem megadó, megalázottságában elkövetett átkozódásából kitisztulva újra hittel hívő szegény, gazdag édes-keserű, bitang drága Tizenötmilliónk!
Isten, Istenünk, Mi Urunk!
Hittel Hozzád fordulunk.
Szerető szívünk Utánad eped,
Vágyakozó karunk Feléd tárul,
Reménykedve Rád tekint
Kicsi Magyarhon, Magyarföld, Mindahány-Magyarország, Hunnia, Hungária,
Szittyaföld, Mária Országa, Pannónia!
Tizenöt
Tizennégy
Tizenhárommillió –
Ne tovább! Ne engedj tovább süllyedni, fogyni és apadni, romolni, elillanni,
fölszívódni, eltűnni, múlt ködébe, más népbe veszni, ne, ne.
Könyörgünk, segíts azzal, hogy erőt adsz az erőtlennek a jövőt vállalni,
hitvest szeretni, családot, gyermeket, gyermekeket ápolni, vállalni a közösséget,
szülőfalut-szülőhazát, borzasztó-szép, átkozottan gyönyörű Magyarországunkat,
melynek határát ne engedd, hogy az Alvilág Ura szabja meg.
Isten, Ott Fönn A Mennyben,
Bárhol vagy,
Tudjuk, mindenütt vagy,
Bennünk s rajtunk kívül,
Nyújtsd karod,
Hogy tovább szolgálhasson e nép.
Patkányunk van egy,
Hazánk is csak egy,
Patkányunk van kettő,
Hazánk van, egy,
Patkányunk van három,
Hazánk csak egy,
Patkányunk van négy,
Hazánk, van hazánk,
Patkányunk van öt,
Hazánk, hazánk,
Patkányunk van hat,
Hazánk, mindenünk,
Patkányunk van hét,
Haza, haza,
Patkányunk van ezerhét,
Hazánk meg csak egy.
Kánisz, patkánisz, takarodjatok el!
Hazánk ez az egy.
Istenem, Atyám.
Atya, Fiú, Szentlélek
Úristen.
Boldog Isten, Nagy Isten!
Isten-Anyám.
Engedjétek, hogy így legyen.
Az Örök Istennek
Ammen.