Feslik a setét Sűrved a setét éjjeli posztó, az a szövőszék, jaj, de magas! A csillagménesnek abrakot osztó telihold fénye ólomsugaras. Héj, famulus, a szomjúság támad, s már egy hete száraz a cseber! Üres kupához illik a bánat – nem üzen Tokaj, sem víg Eger. Beregszász hegyei megrontva ülnek, hasznát…
2 perc olvasás
Tovább
Születésnapi beszélgetés Vári Fábián László költővel Kárpátalja szülöttje, Vári Fábián László, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Irodalmi Tagozatának leköszönő vezetője 75. születésnapját ünnepli március 16-án. Számos rangos elismerés birtokosa. Olyan ikonikus versek jelzik a pályáját, mint az Ady alkonya, Útban Törökország felé, Jég és korbács, Te magasba…
11 perc olvasás
Tovább
Korzenszky richárd: Hívő és hinni, bízni, remélni akaró magyarok litániája. Napfény-szülte anyánk, csillag-nevelte anyánk, földszavú anyánk, tűzlelkű anyánk; meggyalázhatatlan, megalázhatatlan, elhagyhatatlan, kihagyhatatlan, feledhetetlen, szomoríthatatlan Mária mosolygó, simogató, hazahívó, boldogító, szabadító, békítő, bátorító, hűséges, hűséget remélő, könyörületes, könyörgő, parancsoló, hitetváró, hitetadó, erőtadó, erőtváró, Fiánál értünk esdő, Mária. Kezét soha le nem…
2 perc olvasás
Tovább
(Bertha Zoltánnak) Vén a szőlő… Vén a szőlő, korhad szára – oltóvessző elhal benne. Zsenge a tő, nedve árad – oltóvessző elhal benne. *** Talaj fölött tövét nyesed – s bent a földben ered élet. Ujjad között Istent lesed – s gyökeredben szívverésed. *** Fürtök éhe a föld mélye –…
4 perc olvasás
Tovább
(Könyvvers – a szerző és cím nem publikálható) A mosdóban találkoztunk feszültséggel telt belek, te és én — címszereplők a semmiben. Dedikáláskor dideregtél, csendesen szóltál: Egy színtéren játszunk, a könyvek manézsán, bohóc az író, mosolyog, épp cigánykereket nem hány. Szívesen küldenék elismerő füstjeleket versemmel most neked, ha meritokrata is vagyok,…
3 perc olvasás
Tovább
A lét szegélyén (Szilágyi Domokos emlékére) Amíg az arcod keresed porcelán bubák kedvedet szegik, s a csukott tenyeret kinyitni többé nem mered utakra vinni, visszavet a felborult táj, kikelet harap, karmol míg leveszed szemed róla s már feleded: taplókban lappang Napkelet, pirinyó mását nézheted karikás szemmel, szétveted mit elme összemért,…
3 perc olvasás
Tovább
Külvárosi vagány Balázs utálta a mentolos rágógumit. Most mégis megpróbálta 5-6 rágásnál tovább. Remélte, hogy szájszagát kissé leplezni tudja. Előkészületének része volt ez. Randira készült egy teljesen absztinens csajjal, Hédivel, aki kikötötte a nikotin és szeszmentességet. Csak ezektől teljesen mentes hapsival volt hajlandó személyesen találkozni. Számtalan SMS és chat után…
11 perc olvasás
Tovább
Az az én, aki majd egyszer leszek, talán nem kérdez, nem keres, csak megérkezik, mint a régi vendég, kit nem hívtak, s mindvégig ott marad. Aki én leszek ott, az figyel reám, ha álmodom: mögöttem áll, szemében csillan, amit nem látok, s meg nem tett lépésnek tátja árkát. Ő egy…
1 perc olvasás
Tovább
(Adalékok a Nagy László-inspirációk történetéhez) Az elmúlt esztendőben, 2025-ben Nagy László születésének századik emlékévét is ünnepelhettük. A centenárium újólag megerősíthetett mindenkit abban, hogy a sokoldalú költő-géniusz lírája a magyar sorsirodalmi hagyományban gyökerező prófétikus-vizionárius költészettípus olyan kiemelkedő mintaképe, amely hosszú évtizedeken át termékeny ihletforrásként befolyásolta későbbi nemzedékek meghatározó eszmei-poétikai áramlatait. A…
39 perc olvasás
Tovább
Csak így nevezték őket, és volt ebben valami lenéző lesajnálás, elidegenítő távolságtartás, de szánalom és együttérzés is, mert ahogyan és amikor bekerültek a faluba, amilyen rideg szemekkel fogadták őket, nem is köszöntek nekik, legyenek meg, ahogy tudnak, hiszen miattuk vitték el a rokont, szomszédot, a jó gazdákat a csehek, ezek…
12 perc olvasás
Tovább
