Ó, Irgalom Atyánk
„Mihelyt a jog és jogtalanság összekeveredik,
háborúk lepik el a földet és a bűnök sokasága.”
(Vergilius)
Ó, Irgalom Atyánk, Ó, Szűz Mária Anyánk ne hagyj el!
Nézzetek szét a nagyvilágban: bombák, repeszek szántják
fel a földünk, tömegsírokból ömlő vér borítja búzánk, rakéták,
torpedók szakítják le gyermekeink kezét, lábát… És nincs segítség.
Az ima sem ér fel az Égig, füst zárja le az utat, fények szelik át az éjet.
Robbannak a csillagok is… Elátkozott minden esténk, éjünk…
Szótlanul hallgatunk, mert sűrű bozót zűrzavar a dúrban, s nincsen már
szelíd hang sem mollban… Acsarkodnak a nagyhatalmak végképp eltörölni
a kicsit: templomokat döngölnek a földbe és a keresztet is szétfeszítik, mert
nem fér el itt a hit, a tizenkét prófétának sincsen helye, a tizenharmadik a
Földön igazakat keres, pedig karóba húznák mindegyiket, ha őket előteremteni lenne
merszük… És Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, segíts elárvult népeinknek
újra és újra talpra állni, a Siratófal könnyeit a világ négy égtája felé szórni,
fiainkat és lányainkat ismét egymás felé fordítani csak egy ölelésre, minek neve: BÉKE,
hol nem kell átkozódni, de lehet szelíd csöndben szántani, vetni, dolgozni, alkotni…
És gyermekeink orcáin újra felcsillan az öröm, hatalmas, beérett búzatáblák
hirdetik, új kenyér születik e Földön.